ÜDV

Sziasztok ! elősször is szeretnék bocsánatot kérni h nem írtam de nem tudtam belépni mert nem stimmelt a jelszó, és ráadásul a fejezeteket amiket írtam anyu kidobta mert aszt hitte h szemét : / ( soha többet nem írok sima A4-es lapra.. az tuti!)  .............. tegnap pedig előkerült egy cetli amit majdnem én dobtam ki de aztán kiváncsiságból megnéztem h mi van ráírva , és mi volt rajta ? a felhasználó név és a jelszó... remélem megértitek ha azt mondom hogy nem bizos h újra írom a fejezeteket ,, de még semmi sem dőlt el .... viszont még a cetli előtt csináltam új felhasználó nevet és van egy másik történetem ami akkor pattant ki az agyamból mikor már sokadszora olvastam a new moon-t a történet teljesen más lessz mint a könyvben.. itt a cím ha kiáncsi vagy : http://www.newmoon-isabellaswan.blogspot.com/

U.I .: Bocsi a helyesírási bakiimért csak siettem 

1. fejezet

(Edward szemszöge)

Már csak fél óra... még mindig az órát bámultam, a percek iszonyat lassúsággal teltek. Olyan erősen szorítottam a kormányt, hogy újabb bemélyedések keletkeztek rajta. Vettem egy felesleges lélegzetet... perzselő érzés járta végig a torkomat. Bella illata még most is érződött halványan a az anyósülés felől. Újra rápillantottam az órára... 5 perc múlva hét. Beindítottam a motort és máris száguldottam Swan rendőrfőnök háza felé. Leparkoltam és már indultam is az ajtóhoz. 3-szor kopogtam, biztosra akartam menni, hogy meghallják. Azonnal hallottam a gyors "jövök!"- öt és már nyílt is az ajtó. Belenéztem a csokoládébarna színű szempárba, a  nyugtalanságomat mintha "elfújták" volna. Kezemért nyúlt, ujjaink összefonódtak, Bella felsóhajtott...

- Szia!- mosolygott. Végig simítottam ujjaimmal gyönyörű arcát.

- Hogy telt a délutánod?

-Lassan.- felelte Bella

-Az enyém is.- majd odahúztam a csuklóját az arcomhoz. Lehunytam a szememet és élveztem bőrének bódító illatát. " Igazán békén hagyhatná az én kislányomat az a FICSÚR! Látni se akarom!!"- üvöltötte gondolatban Charlie. Azonnal felpattant a szemem és már indult is felénk. Leengedtem összekulcsolt kezünket, de nem akartam elengedni bársonyos, meleg kezét Bellának. A lehető legilledelmesebb módon üdvözöltem felénk trappoló rendőrfőnököt.

-Jó estét Charlie! "Inkább menj haza!"- morogta olyan halkan, hogy csak a vámpír fülek halhatták.